„Csak bevezetésként mondom, hogy Charlottesville után, a média tudatlan munkatársaival való találkozásakor Donald Trump fején találta a szöget, amikor azt mondta: »Ezen a héten Robert E. Lee. Stonewall Jacksont is ledöntik majd, gondolom. Vajon George Washington jön a következő héten, aztán pedig Thomas Jefferson? Tudják, igazán meg kell kérdezni magunktól, hogy mikor lesz ennek vége?« Talán nem ő volt az ideális megfogalmazója ennek a gondolatnak – a támadó stílusával, egoizmusával és a tényekkel való, merőben alkalmi kapcsolatával sosem az – de hogy erre rámutassunk, az már hónapok óta érett, és Trump olyan világosan tette ezt, hogy a média és a két párt vezetésének elutasító magatartása – nem is feltétlen az, hogy hitelt adjon neki, hanem hogy pusztán elismerje – nagyon beszédes. Ugyan Trump sosem határozta meg pontosan, hogy mit is jelent számára az, hogy újra naggyá teszi Amerikát, de annak megőrzése, amin nincs mit javítani – beleértve a történelmet, ami közös örökségünk – kulcsfontosságú mindehhez.
Trump úgyszintén helyesen mutatott rá a totalitárius baloldal, a leendő amerikai kulturális forradalom élcsapatának Charlottesville-ben játszott szerepére. Mint a Just One Minute két ravasz kommentelője megfigyelte (a rövidség kedvéért egybegyúrtam az eszmecseréjüket): »Az antifa orgyilkosok a Waather Underground, a Symbionese Liberation Army (militáns balos szervezetek – Mandiner) és a balos terroristák leszármazottai. És elértük azt a pontot, amikor ezek a kommunista anarchisták a média önfeledt segítségével most felháborodnak, akárhányszor valaki fel meri vetni, hogy talán nekik is volt szerepük az erőszak győzelmében, a húgyos palackaikkal, buzogányaikkal, fahasábjaikkal és baseballütőikkel.« (Becsületére legyen mondva, legalább egy New York Times-riporter, Sheryl Gay Stolberg említést tett az antifák szerepéről a Twitteren, rámutatva, hogy »a vonalas baloldal ugyanannyira gyűlületkeltőnek tűnt, mint az alt-right. Láttam, amint kivezettek a parkból egy fehér nacionalistát ütlegelő, hadonászó antifát«.)